Rólam

Helóheló!

Hol is kezdjem? Először jöjjenek a hivatalos tények? Oké…

1995. augusztus 29-én születtem Dunaújvárosban, ahol jelenleg is töltöm a napjaim. Mindig is tudtam, hogy valamiféle művészeti irányba szeretném terelni magam, először fotós végzettséget szereztem, aztán kiadványszerkesztő lettem, végül elvégeztem egy webdesign-tanfolyamot is, mert mindenáron egyéni vállalkozó akartam lenni. Azonban volt egy hobbim, ami időről-időre visszatért, bármit csináltam, és 2020 végén belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha inkább azzal kezdenék valamit, ami mindig is az orrom előtt volt…

Az írással való kapcsolatom

Mondjuk ki az igazat, nem vagyok más, mint egy Wattpad-szökevény.
25 éves koromig még csak olvasni se nagyon olvastam, ha mégis, akkor annak nagyon-nagyon komoly oka volt. Viszont írni nagyon szerettem…

Kiskoromban is találtam ki néha történeteket, leginkább az akkoriban nézett rajzfilmjeimhez, továbbá anyukám elmondása szerint általános iskolás koromban is jó voltam a fogalmazások megírásában, de ha teljesen őszinte akarok lenni, ezekre nem igazán emlékszem.

Aztán 2009-2010 környékén egy akkori barátnőmmel közösen elkezdtünk írni egy fanfiction könyvet, talán itt bontakozott ki először az, hogy nekem igenis tetszik a történetalkotás, még akkor is, ha könyvmolynak egyáltalán nem voltam még csak távolról sem nevezhető.

Ezután egyre több saját történet pattant ki a fejemből, néhányat el is kezdtem, esetleg pár fejezetet meg is éltek blogspot-on, de volt olyan is, amit végül soha nem kezdtem el a közönség hiányában, így aztán ez az időszak is szépen elhalványult.

Első komolyabb sikerem egy Dumaszínház által rendezett verseny volt, ahogy a Dumaszínház Hivatalos Bloggerét keresték. Mivel akkoriban visszatérő vendégek voltunk a nézők soraiban, azt gondoltam, itt a nekem való lehetőség. Habár a versenyt lefújták a győztes kihirdetése előtt (azóta is tisztázatlan okokból), a TOP3-ban benne voltam.

Az elhatározás

Ezek után következett ismét pár év csend, mígnem megint visszakerültem a fanfiction-ök gyönyörű és kissé beteges világába. Gáz ez? Nem tudom, de hát ha egyszer így volt…

Ismét rájöttem, hogy imádok írni, és amikor megtalál a közönség, akiknek szánom a szavakat, és jobban el vannak ragadtatva tőle, mint amennyire írás közben sejtettem, az még mindig elképesztően fantasztikus dolog.

Így aztán egy bizonyos sorsdöntő fiatalember kommentjei által egyszer csak belém hasított a kérdés, hogy miért ne? Miért ne próbálnám meg ezt a Wattpad-on kívül is? A saját nevem alatt. Papíron. Könyvben.

Szinte rögtön ezután éppen jókor talált meg A szerelem nem csak rózsaszín című pályázat, ahol 151 jelentkezőből Revans című novellám bekerült a legjobb 14-be.

Azt hiszem, itt lett az elhatározás végleges.

Mégpedig, hogy író akarok lenni…